Spárgáztam

A zöldségek királyának hívják, de nem voltam az alattvalója soha. Magát a spárgát sem tudtam megcsinálni tornaórán, a párizsi olimpiáig pedig kevés az idő, hogy megtanuljam. Amúgy is inkább kolbász-, mint tornászalkat vagyok.

A csabai piacra ugyanakkor betört a spárga. Lassan több van belőle, mint kolbászból. Prohászka Béla barátom mondta, mennyi előnye van a spárgának, Knyihár Misi meg azt, hogy mennyi előnye van a csabai kolbásznak. Gyuricza Ági zöldséges eladóként annyit javasolt, hogy készítsem rakottként. Mondjuk, ő a kolbászt kihagyta a rakottspárga-receptjéből. Annyit mondott, igaz tavaszi étel. És hamarabb jött három héttel.

Le is késtük Bélával az első spárgát a csabai piacon, de május végéig biztosan lesz friss, Békésben termesztett. Miként egyre több van a hazai termesztésű újhagymából, salátából és retekből is. A gyümölcsrajongók is egyre közelebb kerülhetnek a nyár ízeihez, hiszen a görög- mellett itt a sárgadinnye is, igaz, még nem a medgyesi.

A spárgára visszatérve, mondtam az asszonynak, csak óvatosan, még drága. A szamóca egyre olcsóbb, de az is igaz, hogy abból nehéz rakott spárgát készíteni. Főként úgy, hogy a sípja lila legyen. Ez ugyanis a legritkább a spárgánál, a fehér- és zöldsípú sokkal elterjedtebb. Ha viszont Csaba, csak legyen a növény sípja lila, mint az Előrének.

Mielőtt belegabalyodnék, egy a lényeg, a csabai piacon spárgázhatunk, és láthatjuk, hogy egyre több a hazai termék, és mennek le az árak. Mondjuk, itt az ideje, mert elég magasról indultak.